WOLFGANG AMADEUS MOZART

"Zeng a nagyvilág, fenséges Mozart!"

     Wolfgang Amadeus Mozart rövid életét 1756-ban kezdte el és 1791-ben fejezte be. Mindössze 35 évet élt, de Beethoven és Haydn mellett ő a korszak legnagyobb hatású zeneszerzője. Csodagyerekként kezdte pályafutását, már 5 évesen saját darabokat komponált, és zongoravirtuózként az egész világ ünnepelte őt. Apja, Leopold Mozart erőteljes befolyással bírt fölötte, ő akart zsenit teremteni a törékeny, fénylő tehetségű kisfiúból. De minden gyermeksztár felnő egyszer, és megindul a mindennapi betevőért folyó kegyetlen harc. Mozartot heves vérmérséklete, újító törekvései nem tették népszerűvé, így végül -szabadulva béklyóitól- Bécsbe költözött, ahol független művész lett.

Abban az időben az olasz opera, az olasz szerzők voltak divatosak, ők élték virágkorukat, németül zenét írni elképzelhetetlen volt. Minden szerző csak a tradíciók betartásával komponálhatott. Mozart legnagyobb ellenfele az olasz Salieri, aki hagyománytisztelete miatt személyes sértésnek vette az ifjú Mozart lángoló zsenijét. Noha szíve mélyén titkon csodálta őt, sosem ismerte el zeneszerzőként, legfeljebb ügyes zongoristaként. 

Mozart 1781-től élt és alkotott Bécsben. 1782-ben nőül vette nagy szerelme, Aloysia Weber húgát, Konstanzét. Konstanze ugyanolyan heves, tüzes vérmérsékletű és nyughatatlan volt, mint férje, a visszaemlékezések szerint mindketten megfordultak más ágyakban is. Éjszakába nyúlóan mulattak, amíg forgott a tánc, sosem osztották be a pénzt. Mozart így élete végéig anyagi gondokkal küszködött, kölcsönökből élt, mások jóindulatára volt utalva. Noha világéletében szabad és független akart lenni, igazán nem lett az sosem. A kimerítő életmód aláásta egészségét, ma sem tudják pontosan, mi okozta halálát. Jeltelen szegénysírba került, mert megfelelő temetésre sem maradt pénzük.

Mozart zsenije azonban örökké él. Élő, áradó, gazdag dallamvilágú zene az övé, amely magába olvasztja a kor valamennyi áramlatát, és tökéletes, egyedi hangzást ad neki. Operáiban megszabadítja a szereplőket a rájuk kényszerített sablonoktól, jellemei drámai hangsúlyt kapnak vagy éppen vígoperai kacagtató humort. Igen jelentős újítása, hogy német nyelven szerzett operákat, és ha nem hal meg oly fiatalon, a német opera vezető zeneszerzője lehetett volna. Műveit időrendbe és tematikusan Ludwig von Köchel rendezte, ez az ún. Köchel-jegyzék.

Leghíresebb operái: a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága, a Don Giovanni, a Cosi fan tutte és A varázsfuvola.

"Ez a zene szabadság és hatalom, amit ő írt: örömteli fájdalom és több is még, hisz naggyá tesz, mert hogyha halljuk, akkor minden titkot megsejtünk, mit érzünk, mégsem értünk, mert a szemnek láthatatlan, mégis ott van bennünk: FÉNY!"