WOLFGANG: Mama!
LEOPOLD: Maria Anna! Mindent bepakoltál? Bárcsak veletek mehetnék! Nagyon vigyázz a fiúnkra, amíg távol vagytok!
MARIA ANNA: Ne aggódj! Minden rendben lesz! Menjünk!
NANNERL: Papa! Hadd menjek én is!
LEOPOLD: Wolfgang nem szórakozni megy! Minél nagyobb tehetséget kapott egy gyermek az Istentől, annál jobban kell vele sáfárkodnia az Isten és a szülei dicsőségére! Ez áll az Evangéliumban.
MARIA ANNA: Wolfgang!
WOLFGANG: Jövök, mama! Még hogy a cipőmet sem tudom bekötni? Majd meglátja!
Csak te meg én, meg a zene, ami győz! Tátja majd csak a száját sok fancsali csősz, mert a Föld most az én zenémre vár, és mind, aki hall majd, elalélva csodál! Míg szenved az ostoba úr, szabadon a zseni él, mert röptet a szárnyán ihlet-teli szél! Szól egy égi hang, mely csak bennem zenél! Dúr vagyok és moll vagyok, a zengzetek, a hangzatok s a csend! Dallamok és szólamok, fortissimók és sóhajok meg ritmusképlet! Kavarog és felragyog a fejemben a hang, nem hazudok, nem is tudok, ez nekem a rang! Zene, az vagyok én! Mert tévedés zene nélkül az élet! Nem vagyok én ügyes szófacsaró, és nem vagyok költő - nem úgy jön a szó, sem a kép, csak az árnyak és a fény, mert nem vagyok festő, csak álmom enyém! Nem vagyok képmutató, aki alakokat vált, és nem vagyok színész, és megvetem én a nagy maszkabált, s a sok-sok rossz szabályt! Dúr vagyok, és moll vagyok, a zengzetek, a hangzatok s a csend! Dallamok és szólamok, fortissimók és sóhajok meg ritmusképlet! Kavarog és felragyog a fejemben a hang, nem hazudok, nem is tudok, ez nekem a rang! Zene, az vagyok én! Én vagyok a ritmus és a gyászdal és a könnyű tréfa mind! A tiszta hang, a disszonáns - mind én vagyok, de még se bánts, az élet szól így! Buta vagyok, okos vagyok, mikor melyik, mondd? Kedves vagyok, undok vagyok - mi ezzel a gond? Zene, az vagyok én! Szeress hát, mert én így élek őszintén!
|