Colloredo: Engem most az úr nem áld, mégsem szórok rád átkot, hisz nem jól áll a szénád, s én ebben hibás vagyok!
WOLFGANG: Nincs Önnel semmi dolgom, most temették el jó apám!
COLLOREDO: Gyászod végsőkig megindít, kapd meg hát, mi jár! Új egyezséget kínálok: megint nekem komponálj! Az ostoba harcból végre legyen elég, köztünk szülessen most erős, új szövetség! Itt már nem azt kell néznünk, hogy ki volt hibás, Az túl egyszerű - az naivitás.
WOLFGANG: Önnel meg nem oszthatom, mit az Istentől kaptam! Csak magammal van dolgom, nem köt más elszámolás!
COLLOREDO: De számadásod lesz majd a tehetséggel fölfelé!
WOLFGANG: Engem más meg ne ítéljen most már csak az Ég! Nem óhajtok félmegoldást, nem vonz az együttlét! Ki a nagy vízre indul, annak tudnia kell, melyik hullám a jó, melyik sodorja el!
WOLFGANG: Nekem nem számít törvény, COLLOREDO: Érted kár! nem hat rám csábítás! Értsd meg már!
EGYÜTT: Az egyszerű út az naivitás!
COLLOREDO: Jó atyád mit szólna? Lepereg rólad erkölcs, vallás! Gondold meg, zenéd mennyit ér, hat, ha összefogunk ketten!
WOLFGANG: Nekem egy kell csupán: a szépség és szabadság! Végre független vagyok! Bennem csak zene szól már! Nem!
EGYÜTT: Ki nagy vízre indul, annak dönteni kell, melyik hullám a jó, WOLFGANG: Melyik hullám a jó? melyik sodorja el! Legyen bármilyen vonzó egy új állomás,
COLLOREDO: Az egyszerű út...
WOLFGANG: Az egyszerű út...
EGYÜTT: Az egyszerű út az naivitás!
WOLFGANG: És nincs már több alku, nincs önámítás! |