MINDENKI: Az ég zenél! Mozart! Titok, varázs! Mozart! Milyen gyönyör! Csodás hatás! Mozart!
WALDSTÄTTEN: Örömteli!
MINDENKI: Hogyan lehet, hogy ő is ember, de Istenként zenél? Szíved vidám, lelked repül! Zeng a nagyvilág, fenséges Mozart! Hangözön árad ránk, örökkön zúg és bennünk szól! Milyen nehéz!
WALDSTÄTTEN: Itt minden érzés igaz!
MINDENKI: Tökéletes!
WALDSTÄTTEN: Tán nem is földi, hisz annyira teljes.
MINDENKI: Modern, de szép! Megérint és megráz Mozart! Mozart! Remény talán! Vigasztal bennünket a végzet! Gyógyít a kétségek közt! Vagy csak hagyja, hogy rájöjjünk végre, hogy haldoklik a Föld!
WALDSTÄTTEN: A szívhez szól az égi hang!
MINDENKI: Zeng a nagyvilág, fenséges Mozart! S bár por lesz ő is tán, de minden más lett tőle már!
WALDSTÄTTEN: Ez a zene szabadság és hatalom! TÖBBIEK: Őt az Ég, Amit ő írt örömteli fájdalom! az bízta meg! És több is még, Már mint Hisz naggyá tesz, Kisgyermek, Mert hogyha halljuk, akkor minden titkot megsejtünk - úgy sugárzott mit érzünk, mégsem értünk, ránk, mint szédítő, mert a szemnek láthatatlan nagy fény! mégis ott van bennünk! Fény! MINDENKI: Zeng a nagyvilág, fenséges Mozart! S bár por lesz ő is tán, de minden más lett tőle már! Az ég zenél! Mozart! |