NANNERL: Míg Herceg voltál, s én Hercegnő,
éltük a gyermekkor - ó, mily fényes volt!
És úgy hittem, így lesz majd mindig,
ám elmentél s az ott egy más világ!
Miért is várok rád?
Megszűntek már a nagy csodák!
A Herceg már rég másutt jár,
kihalt a régi álomvár!
A Hercegnő már búskomor,
folyton csak rád gondol!
Most nekem is el kéne futnom -
van is kivel, van is hová!
Apánk szerint nincs semmi jussom,
s páromnak sincs még pénze rá.
Apánk mit összespórolt nékem,
az mind terád ment - mondja ő!
Küldesz-e hát - ez most a kérdés,
itt élni fájó, béna érzés!
A változás oly sürgető!
A Herceg már rég másutt jár, LEOPOLD: Nővéred, lásd,
kihalt a régi
álomvár! mindig csak érted
A Hercegnő már búskomor, sír már!
folyton csak rád gondol! Úgy érzi épp,
A Herceg már rég másutt jár, mint én,
s a sok-sok szép remény hogy csúnyán
mind-mind elszállt! elhagytál!
LEOPOLD:Te elszöktél,
ő velem él,
de lásd be már,
itt élhetnél!
Hogy tudsz csak
így elmenni,
mondd?
EGYÜTT: Te voltál mindenünk, s ha veszni engedünk,
többé nem lesz nekünk Megváltónk már! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
