COLLOREDO: Csak könyvek közt éltem és
megtettem mindent,
hogy értsem az Istent s a létet!
S a sok tudományt mind a fejembe tömtem,
hogy tudjam, hogy mi is a lényeg!
De kezdem látni már, hogy szorgos balgaként
csak körbe jártam!
Uram, véges az elmém, latin meg héber mit sem ér!
Gagyogok szent könyvek nyelvén, vak vagyok, nem értem miért!
Miért, igazságos Úr, hogy túl kevés a műveltség
s a gondolat? Mondd, hogy küzdjem le őt?
Miért veszít hát az értelem?
Miért hajt fejet a józanész a győzelmes zeneszó előtt? 

Jól tudom, hogy mindenre képes az ember,
s egy majmot is oktathatsz könnyen!
A csírázó lelket, a gyönge kis magvat,
ha öntözöd, szárba is szökken!
De azt, hogy hirtelen egy csoda hogy terem,
nincs a Nagykönyvben!
Uram, szerintem ismersz, szolgállak híven, amint kell!
Mégis ő, bár folyton lázad, nálam többet érdemel!
Miért, igazságos Úr, hogy túl kevés a műveltség
s a gondolat? Mondd, hogy küzdjem le őt?
Miért veszít hát az értelem?
Miért hajt fejet a józanész a győzelmes zeneszó előtt?
Miért veszít hát az értelem?
Miért hajt fejet a józanész?
Miért győzhet így rajtunk Mozart,
akit rég elűztem, az a senki, pimasz, hűtlen, engedetlen, kellemetlen ördögfattya?!
A bűvös zene miért győz?
Mondd miért?