Colloredo: Engem most az úr nem áld, mégsem szórok rád átkot,
hisz nem jól áll a szénád, s én ebben hibás vagyok!
WOLFGANG: Nincs Önnel semmi dolgom, most temették el jó apám!
COLLOREDO: Gyászod végsőkig megindít, kapd meg hát, mi jár!
Új egyezséget kínálok: megint nekem komponálj!
Az ostoba harcból végre legyen elég,
köztünk szülessen most erős, új szövetség!
Itt már nem azt kell néznünk, hogy ki volt hibás,
Az túl egyszerű - az naivitás.
WOLFGANG: Önnel meg nem oszthatom, mit az Istentől kaptam!
Csak magammal van dolgom, nem köt más elszámolás!
COLLOREDO: De számadásod lesz majd a tehetséggel fölfelé!
WOLFGANG: Engem más meg ne ítéljen most már csak az Ég!
Nem óhajtok félmegoldást, nem vonz az együttlét!
Ki a nagy vízre indul, annak tudnia kell,
melyik hullám a jó, melyik sodorja el!
WOLFGANG: Nekem nem számít törvény, COLLOREDO: Érted kár!
nem hat rám csábítás! Értsd meg már!
EGYÜTT: Az egyszerű út az naivitás!
COLLOREDO: Jó atyád mit szólna? Lepereg rólad erkölcs, vallás!
Gondold meg, zenéd mennyit ér, hat,
ha összefogunk ketten!
WOLFGANG: Nekem egy kell csupán:
a szépség és szabadság!
Végre független vagyok! Bennem csak zene szól már!
Nem!
EGYÜTT: Ki nagy vízre indul, annak dönteni kell,
melyik hullám a jó,
WOLFGANG: Melyik hullám a jó?
melyik sodorja el! Legyen bármilyen vonzó egy új állomás,
COLLOREDO: Az egyszerű út...
WOLFGANG: Az egyszerű út...
EGYÜTT: Az egyszerű út az naivitás!
WOLFGANG: És nincs már több alku, nincs önámítás! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
