VENDÉGEK: Micsoda kincs! Egy fenomén!
Csodagyerek! Isteni lény!
Egy zseni, egy igazi mester egy kecses és kicsike testtel -
egy isteni lény, egy csoda, mely csakugyan él!
LEOPOLD: Egy kis figyelmet kérek, Madames et Monsieurs!
Ami most lesz hallható,
az bizonyíték, hogy e nagy tehetség, az Istentől való!
Már a lányom is, Nannerl, oly fenomenális gyermek volt, mint ő,
a kisfiam, aki egy darabot bekötött szemmel ad elő most!
És a billentyűket rejtse, ráadásul itt e kendő még -
így mutat be most egy művet, mit önmagának írt nem rég!
VENDÉGEK: Ez klassz, bizony! Hol jár vajon? Hisz ásít!
LEOPOLD: Amadé, játssz már nekünk! Amadé!
VENDÉGEK: Micsoda kéz! Zseni ez itt!
Lenyűgöző!
HÖLGY: Idegesít.
VENDÉGEK: Mily pontos!
SALIERI: Ez trükk!
VENDÉGEK: Mily hatásos!
Oly mesteri, amilyen bájos!
Egy isteni lény, egy csoda, mely csakugyan él!
LEOPOLD: Három évesen térdemre ülve írt egy zongoradallamot,
s csak öt volt, midőn egy korrekt kis koncertművet alkotott.
Bármit rögtön leblattol és egyszer, ha hallja mindent megjegyez,
és úgy variál egy fúgát, akár, ha semmi se volna ez csak.
Biztos füllel mindent meghall, és minden hangot észben tart,
s egy szép nap, hopplá, kézbe fogta a hegedűmet s játszott rajt'.
VENDÉGEK: Micsoda kincs! Zseni ez itt!
Mennyei lény!
SALIERI: Kis förtelem.
VENDÉGEK: Szeretni kell őt!
Egy angyalka körünkbe eljött!
Egy idomított kis csoda, ki csakugyan él!
NANNERL: Apám, nézd csak lázas, én félek beteg!
LEOPOLD: Ki van zárva! Csak ahogyan minden kis géniusz talán,
könnyen fárad egy kissé...
Nos hát, a programnak ezzel vége, és ha úgy érzik, élvezték,
szánhatnak rá egynéhány tallért.
WALDSTÄTTEN BÁRÓNŐ: Amadé! Waldstätten bárónő vagyok.
LEOPOLD: Szolgálatára, bárónő! Hogy tetszett az előadásunk?
WALDSTÄTTEN: Az Ön gyermeke egy zseni!
LEOPOLD: Ön túl kegyes, bárónő! Szerencsére már ideje korán észrevettem a tehetségét, és minden eszközzel fejlesztettem azt.
WALDSTÄTTEN: Amit Ön elvár tőle, az még egy felnőttnek is sok volna. Olyan kicsi még és gyengécske. Legyen óvatos, nehogy összeroppanjon!
LEOPOLD: Amadé, hajolj meg a bárónő előtt! Wolfgang!
WALDSTÄTTEN: Nem veheti el tőle! Az övé. Mindig is az övé volt.
Az mit hordoz, az súlyosabb,
mint minden földi kincs,
mégis könnyebb, mint a fény!
LEOPOLD: Az én fiam!
VENDÉGEK: Mozart!
NANNERL: Megtisztelő!
VENDÉGEK: Mozart!
NANNERL: Hálás nagyon!
LEOPOLD: Amadé, értsd meg nem lehetsz fáradt még!
Hogyha alszol, pénz és hírnév nem terem!
Az óra int! Mint gyermekcsillag ragyogó csodaként élsz,
de néhány év és úgy is felnősz majd,
és sok-sok komponista közt csak egy leszel -
ó bárcsak gyermek volnál mindörökké.
DR. MESMER: Wolfgang Amadé Mozartra!
VENDÉGEK 1.: Micsoda kincs! Egy fenomén!
Lenyűgöző! Mennyei lény!
Egy zseni, egy igazi mester egy kecses és kicsike testtel!
Egy isteni lény, egy csoda, mely csakugyan él!
VENDÉGEK 2.: Ám az apjuk, mint rossz sintér,
mit meg nem tesz pénzért, kincsért -
épp úgy, mint egy majmot, pénzért mutogatja!
Kár e drága gyermekért!
VENDÉGEK: Hallatlan... Páratlan... Rémséges... Szépséges... Váratlan... Micsoda kincs! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
